45Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. (Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30) 46Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? (Zsolt 22,2) 47Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. (Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15) 48És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. (Zsolt 69,22) 49A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? (Csel 14,3; Zsid 2,4) 50Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. (Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30) 51És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; (2Móz 26,31; Zsid 10,19.20) 52És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. (Ésa 6,9-10) 53És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. (Csel 26,23) 54A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! (Máté 13,19)
44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. (Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30) 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. (2Krón 3,14; Mát 27,51-53) 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. (Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6) 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. (Mát 27,54) 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. (Ján 8,38)
28Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom. (Zsolt 69,22) 29Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához. (Mát 27,48) 30Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. (Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39)